Igéretekből nem volt hiány, mégsem sikerült gyakrabban jelentkezni.

Miért is írok most? Az ok csak annyi, hogy egy időre az Adam in Au kifejezés tárgytalan lesz, mivel Június közepén egy hónapig Magyarországon leszünk, azonban utána irány Mexikó, a terveink szerint közel egy évre.

A Virtuális Diákügynökség továbbra is működni fog és ahogy eddig is, segíteni fogunk mind a magyar, mind más nemzetek diákjainak.

Ahogy azt már ígértem, egy kicsit sűrűbben fogok írni. Ennek apropója, hogy zajlanak az események.

Mint azt a múltkor már írtam, egy vízumgyár jelleggel üzemelő iskolában tanítottam. A múltidő azért esedékes, mivel a suli pénteken, március 19-én, a vezetősége döntésére bezárt. Csődeljárást kértek maguk ellen, így az AIFE, Austech Institute for Further Education is tagja lett azon iskolák csoportjának, amelyek a bevándorlási jogszabályok szigorításának estek áldozatul. Nem nagy veszteség az oktatás színvonalát tekintve, amit 2010 előtt kaptak a diákok. Elég komoly ellenállásba ütköztem a diákok részéről, amikor "tanítani" próbáltam őket. 10 hét alatt 4 csoporttal volt dolgom, amiből 3 annak ellenére, hogy szerintem elég lazán fogtam őket, akármikor találkoztunk az után, hogy velem végeztek, közölték, hogy eddig csak én követeltem tőlük, hogy tanuljanak.
Az utolsó csoportomnak egy olyan csapatot kaptam, akit a "rutinosabb" tanárok nem akartak elvállalni, mivel már több tanárt kikészítettek. Ezzel az információval felvértezve indultam neki az osztálynak. Az első hét úgy telt nagyjából, mint a többi, talán azzal a különbséggel, hogy kevesebb volt a jelenlét, mint általában, de ezen a vízumgyárban nem kell fennakadni. Ha naponta három-négy alkalommal nem mondtam el nekik, hogy az előző csoportom, akikkel ugyanezt az anyagrészt vettem elég csúnyán elvérzett a beadott anyagok másolása miatt, akkor egyszer sem, ennek ellenére elég feltűnő volt, hogy a számítógépeknél a felkészülésre szánt időt inkább a Facebook, vagy az Orkut adatok frissítésével töltik, mint adatgyűjtéssel. A második héten kezdődtek a problémák, amikor is egy rövid teszt, 10 perces előadás és egy dolgozat leadása volt esedékes.
A problémák kezdetét az jelentette, hogy az egyik lányt elég szépen kipécézték maguknak páran és beszólogattak neki valamelyik indiai nyelvjárásban. Az egészből nekem annyi jött le, hogy a lány már remeg az idegtől és kutyáknak nevezi őket. Gondolom, ez elég komoly sértés náluk. Első körben beszéltem a lánnyal, hogy mondja el, mi is történt, de nem nagyon akart a dologról beszélni.
Gondoltam amíg nem találok ki valami jobb megoldást, erősebben veszem a kötelező angolul beszélni a teremben előírást. Indulásnak csak annyit csináltam, hogy amikor annak ellenére, hogy szóltam, hogy angolul beszéljenek, továbbra is más nyelven dumálta, elkezdtem az anyagot magyarul leadni. Lett is csend egy pillanatra. Kifejtettem, hogy amennyiben nem fogják be, az óra további részében magyarul kapják meg az infókat, de nekik angolul kell majd beszámolniuk. Ha ez nem megy, az nem éppen szerencsés, hiszen az anyagot megkapták tőlem.
Ilyen előzmények után jött kedden a teszt. Indulásra azzal kezdődött a nap, hogy olyanok jelentek meg az órán, akiket addig nem is láttam. Mivel a teszt kötelező, erre bejöttek. Mikor kérdeztem, hogy miként is akarja megírni a tesztet, ha az anyag leadásánál nem volt itt, könyvük nincs, amiből készüljenek és az online anyagrész sem érhető el, annyit mondtak, hogy "No worries.". Már ennyi idő alatt is igazi ausztrálok lettek. Igazából csak azt nem értették meg, hogy én nem aggódok, de nekik lenne miért. Többen is megjelentek a tesztre, akik nem szerepeltek a diáklistámon, így a felkészülési idő alatt lementem az adminisztrációra, hogy kiderítsem a következő lépést. Ez kb. öt percet vett igénybe. Szépen nyugodtan megyek vissza a terembe, ahol egy verekedés közepébe csöppenek. Ahhoz kellően hülyék, hogy egymásnak essenek, de azért attól visszakoznak, hogy egy tanárt megüssenek. Az én diákomat lecsillapítom, leültetem, a másik addig elszivárog. Gondoltam ezzel el is van rendezve a dolog, mindenki nyugiban van és egy belső riporttal meg is van oldva minden. Egy órával később jelenléti ellenőrzés van, ami után szépen elsomfordált pár diákom. Mivel csak 15 perc volt a szünetig és egyébként is felkészülési idő van, nem foglalkoztam vele különösebben. 5 perc sem telik bele, jön az egyik későn érkező diák és közli, hogy a rendőrök éppen üldöznek pár diákot, ugyanis telefonon mindkét fél erősítést kért és a suli előtt karókkal összecsaptak. A karókat a kert kis fáinak megtámasztására használták eredetileg. Sokat az ügy érdekében már nem lehetett tenni, a rendőröknek leadtam az adataimat és visszamentem a terembe. Nem voltam valami csigavér az biztos.
Ekkor jött meg a már említett lány, aki azzal a lendülettel meg is kapta az első beszólásokat. Beszéltem vele megint, hogy én nem tűröm ezt a dolgot valami jól, így ha gondolja, nyugodtan mondja el, hogy mi a helyzet. Csak annyit mondott, hogy ez már másfél éve megy és általában nem izgatja fel magát, de most kezd elege lenni. Odahívom a hangadó srácot is, hogy elmagyarázzam neki, hogy ez bizony a szexuális zaklatás kategóriába tartozik és ha nem fejezi be sürgősen, könnyen úgy járhat, mint a verekedésben résztvevők. Ja azt elfelejtettem mondani, hogy őket nagy valószínűséggel kitoloncolják.
Ettől lett egy rövid csend, amikor is elkezdték az eseményeket a saját nyelvükön megbeszélni. Szóltam párszor, hogy beszéljenek angolul, de mintha ott sem lettem volna. Erre elvesztettem kicsit a türelmemet és pár nyomdafestéket nem tűrő szó kíséretében elmagyaráztam, hogy elég csúnyán fognak a 3 vizsgán járni, ha nem váltanak angolra. Fél óra teljes csend következett, majd irány a terem, ahol a vizsga lesz.
Itt viszont engem ért meglepetés, mivel a csend, csak a vihar előtti csendet jelentette. Ekkor derült ki számomra, hogy miért is utasította vissza több tanár is ezt az osztályt. Komoly kioktatást kaptam, hogy mi a szexuális zaklatás, hogy nekem nem lehet saját véleményem bizonyítékok nélkül, hogy nem veszthetem el a türelmemet az osztályban, hogy ők valójában mind mennyire okosak és műveltek, valamint, hogy már több tanárt sikerült kirúgatniuk, velem sem lesz ez másként, bár ezt elég burkoltan fogalmazták meg. Sajnos ez eddig így is volt, mivel a sulinak nagyon fontos volt, hogy ők boldogok legyenek, mert akkor több diák jön a körzetükből, ami több pénzt generál. Mivel a vitát fölöslegesnek találtam, a teszt elég gyorsan, további atrocitások nélkül lement és mindenki mehetett a dolgára.
Másnap elég korán bementem a suliba, hogy beszéljek a közvetlen főnökeimmel. Első sorban a verekedés volt a téma, bár sokat nem tudtunk tenni az ügy érdekében, azon kívül, hogy egy jegyzőkönyvet kellett írnom. Ezt kitárgyalva vetettem fel a további témákat, hogy mennyire is vegyem komolyan a csaj piszkálását, az tanteremben csak angolt beszélünk rendszabályt, valamint a kioktatásomat. A válasz kicsit meglepő módon zéró tolerancia volt. Mivel ebben a suliban nagyon fontos a jelenléti ív, közölték, hogy akivel gondom van, nyugodtam küldjem haza, csak tájékoztassam őket egy email-ben, hogy mi az ok. Az sem érdekli őket, ha az egész osztályt hazaküldöm. Azért azt megkérdezték, hogy le akarom-e cserélni az osztályt. Viccelsz? Ha valóban szabad kezet kapok, elég hamar rend lesz.
A nap feléig nem is volt semmi, azon kívül, hogy a kötelező angolra, a teremben nincs mobil használat és a jelenlét fontosságára kellett pár embert figyelmeztetnem. Nem is volt akadékoskodás, mivel aznap volt az előadás és a dolgozat leadási határideje. A nap felénél történtek a változások, amikor is nagy és lenéző mosollyal megérkezett a kioktató hangot megütő csapat. Ekkor jött egy kis hideg zuhany a számukra, amikor is közöltem a rendszabályokat, amelyeket eddig nem vettem túl szigorúan, valamint, hogy nem tűröm, hogy kioktassanak. Ha nem tetszik a tanítási stílusom, mehetnek a főnökeimhez. Negyed óra csendes megbeszélés következett, mikor is jó pár diák úgy döntött, hogy esélyük sincs sikerrel venni a prezentációt, így inkább hazamennek és orvosi igazolást kérnek. Az sem dobta fel őket nagyon, hogy elmondtam, külön kértem a vezetőséget, hogy a szokásos 4 hetes rotációs rendszert megbontva, a következő 4 hétben is én taníthassam őket. Ezek után a 28 fős osztályból 11 adat le a dolgozatát és tartotta meg a prezentációját.
Kár, hogy bezárt a suli, mert érdekes lett volna megnézni, hogy miként alakul a következő pár hét velük.

Ha már így alakult, hogy a suli bezárt, szeretnék pár infót megosztani, amiből tanulhat aki hasonló szituációba kerül.

1. Ha olyan sulinál dolgozol, ahol bármikor szóba kerülhet a bezárás, próbálj meg alkalmazotti státuszra törekedni a vállalkozóival szemben, mivel alkalmazottként az állam garantálja, hogy 4 hónapon belül kifizetik a járandóságaidat, míg vállalkozóként csak akkor kapsz pénzt, ha az ingóságok értékesítéséből befolyt összegből kifizették a bankokat és még neked is jut pénz.
2. Ha csak pár nappal is megcsúszik a fizetésed, azonnal tegyél lépéseket, hogy legalább egy részét kifizessék. Az is több, mint a semmi, illetve ne szégyenlősködj, ha felajánlják, hogy kisegítenek, ha gondban vagy. Igen is gondban vagy és annyit kérj, amennyit csak adni tudnak, a legjobb, ha a teljes összeget próbálod meg kicsikarni.
   

Erről ennyit. Ha kérdésed van, írj!

A Virtuális Diákügynökség is megérzi a sulik pénzügyi problémáit. A diákok után járó jutalékok szinte mindenhonnan késve érkeznek, illetve csak akkor kerülnek utalásra, ha többször odatelefonálsz. Nem túl jó jel a jövőre nézve. Az sem dobja fel a hangulatomat, hogy egy tervezett rendszabály szerint a jövőben Ausztrál diákügynökségek nem részesülhetnek majd jutalékban az iskolákba beiratott diákok után, illetve a suliknak közzé kell tenniük a szerződött diákügynökségek listáját, amivel én is egyetértek, viszont azt már üzletileg kérdőjelesnek találom, hogy a visszatérítések mértékét is publikálniuk kell. Ez egy kicsit üzletit titok kategóriába esik nálam, de ki tudja.

Ma voltam a Clifford Wallace Hospitality Ageny-nél, hogy egy kicsit több munkát adjanak a megnövekedett szabadidőmre tekintettel. Annak ellenére, hogy pénteken kiosztják az összes munkát és ma hétfő van, közel 30 óra munkát tudtak adni. Nem egy vagyon, de ilyenkor, amikor még szezonnak se híre, se hamva, ez elég jó.
Múlt hét szombaton is dolgoztam velük a Terrey Hills-i golf klubban, ahol kb. 10 perc munka után felajánlották, hogy dolgozzak nekik teljes állásban. Az ilyen dolgok azért feldobják a napomat, annak ellenére, hogy nem fogom elvállalni, mivel nem elég, hogy a pénz sem sok, de szombat és vasárnap is dolgozni kell. Ez nem valószínű, hogy jót tenne a kapcsolatunknak.

Elég hosszúra sikeredett, pedig lenne még miről írni. Mindegy, a következő bejegyzésre is kell hagyni témákat.

Azért javasolok még három angol nyelvű blogot:

1. Smiling Kangaroo
   
2. Kangaroo Blogger
3. Reporter Koala

Mindhárom azonos témáról szól, de különböző stílusban. Nekem a Smiling Kangaroo blog tetszik a legjobban, de ki-ki válogathat az ízlésének megfelelően.

Gondoltam közlöm, hogy megkaptuk az Ausztrál állampolgárságot, így most az útlevél intézése van folyamatban. Nem kell megijedni, már ha valaki megijedt, mindketten megtartottuk a Magyar állampolgárságot.

Képek nincsenek, mivel a ceremónia egy sörsátorban volt lebonyolítva egy hétvégi búcsú keretében, illetve nem is hívtunk senkit, mivel arra számított Frida, hogy egy kézfogás után kitessékelnek minket egy irodából. Én igazából semmire sem számítottam, így nem ért meglepetésként, hogy a közel 100 új állapolgár mellett még párszáz emberke bóklászott a sörsátorban, ahol a büfék és az italkimérések voltak. Megvolt az Ausztrál hangulat. ;o)

Kezd lassan szokásommá válni, hogy évente írok. Nem valami szuper gyakori, de azért életben tartja az oldalt. (Remélem.)

5,5 év után végre hazalátogattam a magyar nyárba. Mivel Frida családjával még nem találkoztam és Frida sem találkozott édesanyámon kívül a családommal, a 3 hét folyamatos rohangálással telt. Jól is jött, hogy odafelé megálltunk pár napra Hong Kong-ban, illetve visszafelé Jordániában. Mindkettőt csak ajánlani tudom, annak ellenére, hogy teljesen eltérő kultúra.

Az otthoni élményekről csak annyit, hogy mindenkinek nagyon köszönöm a szíveslátást és azt a kedvességet, amivel minket fogadtak. Minkét család nagyon szuper volt. Sajnálom, hogy ennyi ideig kellett várniuk, hogy megismerjenek minket, illetve egymást.

Külön köszönet illeti Szilárdot, aki pár éve nálunk is megfordult, hogy az osztálytalálkozónkat egy héttel elcsúszatta, így én is ott tudtam lenni. Nagyon jó volt találkozni olyanokkal, akikkel lassan 20 éve láttuk egymást utoljára.

Néhány volt kolegámra is jutott pár perc az otthonlét alatt.

Jó lett volna eljutni Fridával együtt a Csokoládé Múzeumba, de ami késik, nem múlik. Valamit a következő hazautazásunkra is hagyni kellett. ;o)

Az még nem biztos, hogy mikor lesz az a bizonyos utazás, de nem szeretnék újabb 5,5 évet várni.

Még márciusban, ami szinte hihetetlen, hogy egy éve volt, kiléptem a Gastronomy-tól és ezerrel belevetettem magam a Virtuális Diákügynökség kiépítésébe. Az ötlet jó és működne is, csak elég rosszkor kezdtem bele, mivel a bevándorlási jogszabályokat erősen változtatják és nem a diákok számára előnyösen. Iskolák mennek csődbe, várnak már hónapok óta a kurzusaik elismerésére ami azzal jár, hogy nem vehetnek fel új diákokat, valamint hatalmas számban utasítanak vissza vízumkérelmeket. Mindezek oda vezettek, hogy újra munkát kellett vállalnom és csak részmunkaidőben csinálni a diákügynökséget.

Étterem, bár, kávézó kilőve, mivel elhatároztam, hogy most már független leszek. Jó is volt ez az elhatározás fél évig, amikor is eléggé karcsú lett anyagi bázisom. Ekkor már igazából bármelyik jó lett volna a három közül, de nem adtam fel a reményt, hogy mint oktató is el tudok helyezkedni. E mellett szólt, hogy néhány rövid munkát sikerült is megcsípni pár alkalommal, de ezek csak a pillanatnyi angyagi helyzetemet javították.

Hosszas töprengés után ismét felhívtam a Clifford Wallace nevű vendéglátós ügynökséget, hogy ugyan tudnának-e egy kis munkát adni. Ez Szeptember elején volt, így sokra nem számítottam. Itt is bejött, hogy reménykedj a legjobban, de készülj a legrosszabbra. Jó vagy sem, December végéig szinte folyamatosan dolgoztam velük és a Benchmarque ügynökséggel, valamint tanítottam is. A pénz nagyon jól jött, hiszen kiegyenlítettem a hitelkártyám tartozását, de az utosó hetekben már annyira fáradt voltam, hogy nem tudtam normálisan aludni.

Jött a Január és a rendezvényes munka szinte nullára csökkent, a kurzus amit tanítottam is befejeződött, így a Szeptembertől kimaradt szabadnapok egyszerre jöttek be. Szuper, már csak az a kérdés, hogy miként finanszírozzam a mindennapi kiadásokat. A diákügynökség hoz valamennyi bevételt, de még nem futott fel annyira, hogy csak abból meg lehetne élni, ezért hozzákezdtem pár projecthez. Vendéglátós vido-könyv, Koktélos hangos-könyv, valamint pár egyéb ötlet. Persze, hogy egyik sem lett még befejezve, de a Koktélos hangos-könyv, már tényleg közel jár a nyilvánosságra kerüléshez. A linket már élővé tettem, hátha valakit a késöbb látogatók közül érdekelni fog. The Cocktail Help néven fut és remélem, hamarabb fogok írni, mint egy újabb év és akkor majd beszámolok a fejleményekről.

Január közepétől elkezdtem rendszeresen tanítani egy vízumgyár kategóriába eső oktatási intézményben. Indiai vezetőség, indiai tanárok és indiai diákok. Fő, hogy sokat tanuljanak. ;o) Ide egy barátom ajánlására kerültem be. Sokat nem kell erőltetnem magam, mivel már az első alkalommal megalapoztam a hírnevemet. A teszten mindenki átment, mivel olyan könnyűek voltak a kérdések, hogy akik nem is jöttek be az órára ahol hasonló kérdésekkel gyakoroltunk, azok is legalább 60%-ra teljesítettek. Következő lépés egy 10 perces előadás volt, ahol annyira elnéző voltam a rövid felkészülési idő miatt, hogy még akkor is átengedtem őket, ha csak halvány fogalmuk volta a kérdéskörről. Itt is mindenki átment. Gondolták, na itt ez a jólelkü idióta, vegyük akkor hülyére az utolsó project-nél, úgyis ez az utolsó vizsga mielőtt befejezzük a két évet. Nos ez nem igazán jött össze. 26 diákból 18 sikeresen elvágódott, mivel a 20-25 oldalas munkák 3-4 fős csoportonként egy az egyben másolatok voltak. Az már csak hab a tortán, hogy nem egymásról másolták, hanem régebben végzettektől kapták meg az anyagot. Mindenki mástól kérte el, de mivel anno azok is másolták egymásról, most elég csúnya hatása lett. Olyanok adtak be azonos munkát, akik a két év alatt egy szót sem beszéltek egymással. Hát ez a szívás, illetve az, hogy a pótvizsgadíjakat $50-ről $200-ra emelték.

Hogy egy kis aktualitásról számoljak be, ismét esik. Ez már csak azért is fontos, mert annyi csapadék hullott idén, mint 20 év alatt egyszer sem. Ennek egy ide látogató magyar pár ismerősömék nem igazán örültek, mivel a 4 hét nyaralásukból 3 hétig esett. Akár Angliában eltölthették volna ezt az időt, bár valószínüleg kevesebbet esett volna. Gondolom őket nem dobja fel, hogy a víztározók szintje megemelkedett annyira, hogy már politikai viták bontakoztak ki, hogy minek is kell a vízhiánnyal foglalkozni, ha ingyen vízhez jut Sydney.

Mára ennyi, de talán most már összeszedem magam és fogok írni.

Hosszú hallgatás után ismét írok az oldalamra, hogy tájékoztassam a mostanában erre tévedőket, hogy a www.vsa-au.com oldalon találhattok további hasznos információkat Ausztráliai tanulással, élettel kapcsolatban. Mivel az alapinformáció 75 A/4-es oldal, remélem mindenki talál valamilyen érdekességet rajta. Lehetőség van üzenetek hagyására a post-oknál, igy aktuális is marad az oldal.
Megpróbálunk 24 órás ügyfélszolgálatot biztositani angolul, majd késöbb más nyleveken is. Ha tudunk közösen elfogadható időpontot találni, akkor persze magyarul is szivesen segitünk Skype-on, vagy telefonon keresztül, de addig is irjatok email-t.
Miután regisztráltál az oldalon, ingyenesen kereshetsz rá a számodra leginkább megfelelő iskolára, kurzusra. A döntés a tiéd.

Szolgáltatásaink regisztrált felhasználóknak ingyenesek. Élj a lehetőséggel!

Telnek a hetek és csak azt veszem észre, hogy Júniusban egyetlen bejegyzés sem került a blogba.

Az időjárás, hogy olyan témával kezdjem, amely mindenkinek felcsigázza az érdeklődését, hűvösre fordult. Finoman szólva az esetek nagy többségében rohadt hideg van és ez van kombinálva esővel. Persze nincs olyan hideg, mint télen Európában, de azért, ha hozzá vagy szokva, hogy 15°C alá elég ritkán megy a hőmérő higanyszála, a 5°C is igen hideg. Több, mint egy éve költöztünk ebbe a lakásba és anno nem okozott gondot, hogy nincs fűtés. Most azon gondolkozunk, hogy kellene egy második hősugárzót is venni, mivel azzal az eggyel, ami most van, vagy a nappalit, vagy a hálószobát fűtjük.

Az étteremben minden a szokásos, megőrítenek a vendégek. ;o)) Eljönnek egy kerthelységes étterembe vacsorázni egy kisszoknyában, valamint egy újatlan felsőben. Ez nem is lenne probléma, de egész este nyűgösködnek, hogy hideg van. Nem is értem, talán a tél miatt. A legjobb, mikor az utolsó asztal rákezd, hogy ők legalább olyan jó vendégek, mint a többi, vegyem el a másik asztaltól a hősugárzót és adjam nekik. Arra a kérdésemre, hogy ő, mint jó vendég, mit szólna, ha fordíva esne meg a dolog és elvinném egy másik jó vendég részére a hősugárzóját az asztaltól, csak gyilkos tekinteteket kapok válaszul.
Új, vagy legalábbis a blog szempontjából új kolegám Botond lop némi életet az étterem életébe. Ketten azért csak sikerül elérnünk, hogy a személyzet többi tagja, meg a vezetőség is a röhögéstől sírva könyörög, hogy nehogy több magyart vegyek fel, mert így is botrányos a viselkedésünk. Persze, van amikor nem éppen jókedvükben közlik ezt, de azért ez ritkább. Néhány eset:
Botond asztala megérkezik, csak ázsiai vendégek. Mit is jelent ez? Annyi a borravalónak. Ha nincs borravaló, legalább magadat szórakoztasd. Szóval Botond kiviszi az asztalhoz a vizesüveget, majd egy rövid előadást tart, hogy ez bizony egy teljesen új termék az ausztrál piacon, spanyol vodka. Nagyon gyenge, és szinte az ízét sem lehet érezni. Az egészben a legjobb, hogy az étterem vezetősége felismeri az igazán jó vendégeket, így ezen ital egész este ingyen kerül majd a vendégek asztalára.
Ez csak egy eset a sok közül, de már szállóigévé vált, hogy "Of course, Botond again."
Egyik este Botond felkapta a vállára a vendéget és körbevitte az éttermen. Következő nap valahogy szóbakerült ez a vendégekkel és megigértették velem a lánybúcsuztató vendégei, hogy a mennyasszonyjelöltet is hasonló bánásmódban részesítjük. Botondot be is avattam, hogy mit kellene tennie. Öreg vagyok én már az ilyesmihez. ;o)) Szóval az asztal fizet és mennének fel az emeletre a Night Clubba táncolni. Botond megkérdezi a csajt, hogy táncolnána-e vele. Persze. Erre Botond egy hanyag mozdulattal a vállára kanyarítja a csajt és elindul vele az emeletre. Eddig minden rendben is lenne, azonban a lépcsőfordulónál éppen nyomul be egy fél tucat rendőr, meg a Licency, hogy ellenőrizzék a helyet. Megfelelünk-e az RSA és a biztonsági előírásoknak. Ugyan a rendőrök nem szóltak semmit, de a Liceny nem volt valami boldog. Nincs is azóta emelgetés.
További magyaros megoldások, a hidegre:
Azért nincs több hősugárzó, hogy többet igyanak a vendégek. Hány kancsó Sangriát kér? Meg tudom úgy is rendelni, hogy ne legyen benne jég.
Hősugárzóból ugyan nincs több, de egy szeretetteljes öleléssel fel tudom dobni a napját, hogy ne fázzon.
Más. Kedvencem, hogy amennyiben két magyart egymás mellett látnak és még esetleg hasonló frizurájuk van, jelen esetben kopaszok, akkor egyből megkérdezik, hogy testvérek vagyunk-e. A válasz természetesen igen, de kétpetéjű ikrek vagyunk és a másik lánynak született, de csak úgy kaptunk itt munkát, ha mindketten fiúnak öltözünk. Persze ez szemkikerekedés okoz, amin mi elég jól szórakozunk. Csak az a baj, hogy egy idő után már ez is unalmas.

Sajnálatos eset történt, ami remélem okulás lehet többeknek. A harmadik emeleti lakásunkat, ami egy négy emeletes tömbben van, tolvajok látogatták meg. Fel, le, vagy éppen átmásztak egy másik erkélyről azt nem tudni, de tény, hogy az erkélyajtó nem volt bezárva, csak becsukva, így amíg a hálószobában aludtunk, a nappaliból elvitték a készpénzt és az irataink nagy részét. Szerencsére mást nem vittek el, de az iratok pótlása, a belépőkártyák cseréje, valamint a készpénz együttesen $1000 veszteséget jelent. Még jó, hogy előző este szétosztottam a borravaló nagy részét, így az nem volt nálam. Volt olyan lakás, ahol nem voltak otthon, így a bejárati ajtón át távoztak, mégpedig jóval több értékkel, mint tőlünk.

Még az időjárásra visszatérve, csak annyit, hogy Botonddal elmentünk horgászni Cottage Point-hoz. Béreltünk egy csónakot is, azonban egy szerencsétlen halat sem fogtunk. A nap legjobb pontja így a napozás maradt, ami összehasonlítva a mostani időjárás adta lehetőségekkel, szinte hihetetlen, hogy csak egy pár hete volt. Mint kiderült azon időszakban, amikor a csónakot lehet bérelni, szinte nem is lehet halat fogni. Ez ám az üzlet. Kiadod a csónakot a horgászoknak, amikor tudod, hogy nem lesz kapásuk. Csak visszajön az az idióta, hogy legközelebb is próbára tegye a szerencséjét. Biztos jobban fog menni legközelebb. ;os

Megint jó hosszúra sikeredett és lenne még miről írni, de azt már csak a következő levélben.

Tényleg ennyire ráérnék, hogy még a blogom beállításainak megváltoztatására is van időm? El sem hiszem. Ez a zöld szín most passzol az új dekorációhoz a lakásban is. ;o)

Tegnapi nap során ismételten tapasztalnom kellett, milyen mosolyfakasztó is tud lenni, ha nem tudod, hogy miről van szó, így csak autómatikusan megismétled a szavakat, vagy kicseréled olyanra, amelyeket ismersz. A történet a következő:
Éppen csendeskén telik a vasárnap a La Citában (0 vendég, két felszolgáló, egy runner, egy báros), mikor is telefonál az egyik kolega, hogy a BBQ, amire hivatalosak vagyunk hiányt szenved néhány dologban, amit a bárból könnyen lehet pótolni. A buli rendezője és a telefont felvevő lány is spanyol anyanyelvűek. A lány folyamatos jegyzetelésben van, majd hümmögés, elköszönés. A lista főleg olyan dolgokat tartalmazott, ami sangria készítéshez kell, azonban egy elemnél elakadtunk.
Sugar Zero.
Mi van? Van porcukrunk, fehér kristálycukor, barna nagyszemű kristálycukor, barna kockacukor, normál kockacukor, de mi a fene lehet a sugar zero.
?
??
???
Mivel a vonal nem volt valami tökéletes a lány a behelyettesítéses teknikát választotta, így a sugar syrup a telefon ezen végén már mint sugar zero keltett vigadalmat.

Megigértem, tehát írok. Na jó, nem mindíg sikerül gyorsan rászánni magam az írásra, de ha nagyon sokáig nincs időd írni, majd hirtelen rádszakad a rengeteg szabadidő, nem tudsz vele mást csinálni, mint szépen elfecséreled. ;o) Lehet, hogy másra ez nem igaz, de nálam most ez zajlik.

Mindennapos semmittevéseimet csak a La Citában eltöltött 2,5 nap alatt ledolgozott 40-42 óra szakítja meg, valamint némi házimunka.

Ha már szakács végzettséggel kaptam meg az állandó lakosi vízumot, legalább néha főzök és rendes csapattaghoz méltóan, el is mosogatok (általában).

Mivel jóideje csak a DVD-k megvásárlásáig jutottam, most végre van rá időm, hogy meg is nézzem őket. Éljen a Jóbarátok 10 évad. ;o))
Ezen iszonyatosan fontos teendőim mellett azért még marad időm internetezni és az e-mail elmaradásaimat behozni.

Sajnálatos módon az első nap során végrehajtott életmentő vízcsere az akváriumnak kinevezett üvegedényben csak 2 héttel hosszabbította meg Halóca életét. Induláskor még 6 halat hoztunk haza egy karácsonyi rendezvényről, de az első három nap alatt 3 el is távozott az örök vadászmezőkre. A maradék három egész jól bírta vagy két hónapig, mikor is az egyiket sikerült túletetni. Az utolsó páros sem hízta túl sokáig, ugyanis az egyikük a vízcsere során kiugrott az átmeneti tárolásra szolgáló edényből és bevergődte magát a mosógép alá. Ezen öngyílkos manővere azért volt hatásos, mert a mosógép annyira szorosan van a helyére illesztve, hogy Frida nem tudta egyedül elmozdítani, én meg csak éjszaka értem haza. Ezen sorozatos elhalálozások arra vezettek minket, hogy felhagyjunk a haltartás izgalmaival.

Miért is csinálok nagyrészt most mindent én és Frida kevesebbet? Mivel neki az első héten sikerült egy irodai állást kapnia teljes munkaidőben, ami itt is 40 órát jelent (meg amennyivel többet). Elötte is ennél a cégnél dolgozott 20 órában, de más beosztásban. Ez az új munkaör teljesen kikészíti, ami eléggé aggasz is, mivel sajnos olyan mint én. Ez abban merül ki, hogy nagyon komolyan veszi amit csiánál és annak minden tekintetben meg kell felelnie az elvárásának. Az pedig nem alacsony. Én már csak tudom. ;o))

Most pedig néhány reklámgyanus megjegyzés.

1, A La Cita Bar & Restaurant elindította új kínálatát szerdán és vasárnaponként. Ez nem mást takar, mint a régóta igérgetett churrasco-t. Ez a brazil stílusú, "all you can eat" $29,95 fejenként, azonban tartalmazza a főétel mellett az előételt is, ami kukorica chips, szószok, grillezett kenyérszeletek és salsa. Ezt követően a főételt már nyársakon szolgáljuk fel, az asztaloknál, ahol a vendégek eldönthetik, hogy az mennyit is kérnek az aktuálisan kihozott bárány, marha, malac illetve csirke sültekből. Az első nap kicsit meglepődtek a vendégek, mivel jópáran a szokásos étlapot várták, de mindenki elégedetten távozott. Ja a legjobb az egészben, hogy a tervek szerint minden hétköznap ebédidőben churrasco lesz az eddigi étlap helyett. Amennyiben a pangó déli órákban a vevőszámot feltornázzuk 700-ra egy hétre vetítve, akkor egy komoly kirándulás van beigérve a csapatnak. Ha csak a hajós kirándulásra gondolok, amin tavalyi voltunk, máris motiválva érzem magam. ;o)

2, Régi tervem megvalósitásához találtam komoly partnert, így elindítottunk egy diákügynökséget, ami a kenguruk földjére jutáson kívül az elvárásoknak megfelelő suli kiválasztásán keresztül ingyenes reptéri fogadást és hivatalos ügyek intézését is vállalja. Mivel eddig szinte minden alkalommal nekem kellett elintéznem a sulival kapcsolatos ügyeimet, a tapasztalatok sokat számítanak, hogy másoknak is tudjunk segíteni.

Nos mára ennyi, de kihasználva a szabadidőmet hamarosan jelentkezem. ;o)